A stressztől a gyulladásig és a súlyos depresszív rendellenességig: A depresszió társadalmi jelátviteli elmélete.

A súlyos stresszek, különösen az interperszonális stresszt és a társadalmi elutasítást érintő tényezők a depresszió legerősebb proximális kockázati tényezői közé tartoznak.

Ebben a felülvizsgálatban olyan biológiailag elfogadható, többszintű elméletet javasolnak, amely leírja az idegi, élettani, molekuláris és genomikus mechanizmusokat, amelyek összekapcsolják a társadalmi-környezeti stressz tapasztalatait a belső biológiai folyamatokkal, amelyek a depresszió patogenezisét vezérlik.

A depresszió ezen társadalmi jelátviteli elméletének központi eleme a hipotézis, hogy a társadalmi fenyegetés és a csapások tapasztalatai korrigálják a gyulladásban érintett immunrendszer komponenseit. Ennek a válasznak a kulcs mediátorai, a proinflammatorikus citokineknek köszönhetően, mélyreható változásokat idézhetnek elő a viselkedésben, amely magában foglalja a depressziós tünetek, például a szomorú hangulat, az anhedónia, a fáradtság, a pszichomotoros retardáció és a társadalmi viselkedési visszahúzódás megindítását.

Ez a rendkívül megőrzött biológiai válasz a nehézségekre létfontosságú a túlélés szempontjából a tényleges fizikai fenyegetés vagy sérülés idején. Ez a válasz azonban a modern társadalmi, szimbolikus vagy elképzelt fenyegetésekkel is aktiválható, ami egy fokozódó gyulladásos fenotípust eredményezhet, amely kulcsfontosságú jelenség lehet a depresszió patogenezisének és ismétlődésének, valamint a depresszió átfedésének számos szomatikus körülmények között, ideértve asztma, reumás ízületi gyulladás, krónikus fájdalom, metabolikus szindróma, szív- és érrendszeri betegségek, elhízás és neurodegeneráció.

Ennek az elméletnek a vizsgálata így számos fontos kérdésre rávilágít, beleértve a depresszió alakulását, miért fordul elő gyakran, miért jelzi erősen előre a korai életveszélyt, és miért fordul elő gyakran szorongásos tünetekkel és egyes fizikai betegségekkel. Ez a munka új lehetőségeket is javasolhat a depresszió megelőzésére és kezelésére a gyulladás célzásával.

A súlyos depresszió kockázatával járó 15 genetikai lókusz azonosítása az európai származású személyekben

Annak ellenére, hogy erős bizonyíték támasztja alá a súlyos depressziós rendellenesség (MDD) öröklődését, az előző genomiális vizsgálatok nem tudták azonosítani a kockázati lókuszokat az európai származású személyek között. 75 és 707 olyan személytől származó önjelentést használtunk, akik a depresszió klinikai diagnózisát és 231.747 olyan személyt értettek, akik nem jelentettek depresszió előrehaladást, és ezen eredmények metaanalízisét publikált MDD genomszéles társulási vizsgálati eredményekkel végezték.

A klinikai diagnózisról vagy a depresszió kezeléséről szóló önálló beszámolóhoz kapcsolódó négy régióból öt független változatot azonosítottak. A meta-analízisben <1,0 × 10-5 P-értékkel rendelkező lókuszokat tovább elemezték egy replikációs adatkészletben (45.773 eset és 106.354 kontroll). A 15 régióból származó 17 független SNP mindhárom adatkészleten végzett közös elemzés után genomszinten jelentőséget ért el.

Ezen lókuszok egy része a kapcsolódó pszichiátriai tulajdonságok genom társulási tanulmányaiban is érintett. Ezek a tanulmányok bizonyítják a nagyméretű fogyasztói genomikai adatok erős és hatékony kiegészítését a hagyományos, a neuropszichiátriai betegség genomika megállapításának módszereiből gyűjtött adatokhoz.

The post Kárpittisztítás partner: stressztől a gyulladásig és a súlyos depresszív rendellenességig appeared first on Szőnyegtisztítás.